Iszonyúan messze valamitől.
Eseménytelen hétköznapok. A kötelességek is annyira homályosak. Csak a saját üres kis szobám maradt. Vannak benne holmik, kisebb tárgyak. Felemelem, és leteszem őket. Minden súlytalan.
Már rég nincs itt. Valami, amihez lenne metaforám.
Üres vagyok.
Semmi
2010.05.19. 19:37 Mono'87 (törölt)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://mono87.blog.hu/api/trackback/id/tr582016237
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
