Iszonyúan messze valamitől.Eseménytelen hétköznapok. A kötelességek is annyira homályosak. Csak a saját üres kis szobám maradt. Vannak benne holmik, kisebb tárgyak. Felemelem, és leteszem őket. Minden súlytalan.Már rég nincs itt. Valami, amihez lenne metaforám.Üres vagyok.